2020. 03. 15.     ninaa     interjú, Luisa d'Oliveira    0 comments

Már megtudhattuk, hogy május 20-án folytatódik az utolsó szezonnal kedvenc sorozatunk, amit már biztosan minden fan tűkön ülve vár. Hogy még jobban meghozzam a kedveteket lefordítottam nektek egy interjút, ami Luisa d’Oliveira-val készült, aki Emori-t alakítja a The 100-ban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

👽

Luisa d'Oliveira (@luisadoliveira) által megosztott bejegyzés,

MCKENZIE MORRELL: A karaktered nagyon hosszú utat tett meg azóta, hogy először láthattuk őt a sorozatban. Ahelyett, hogy a jövőbeli énednek tanácsot adnál, mit gondolsz, mit mondana a régi Emori a mai Emori-ról?
LUISA D’OLIVEIRA: Ó, ez érdekes. Úgy gondolom, hogy Emori előtt a mai napig egy mondat áll: „Ne bízz benne. Hiába érzed nagyon jónak, valószínűleg hazudnak neked. Ne bízz az emberekben, akik szerinted vigyáznak rád.” Azt hiszem, hogy Emori kétségbeesetten fél, hiszen nincsenek jó tapasztalatai a világgal kapcsolatban. Ami érdekes, mert régen ott volt neki az úgynevezett „testvére”, aki valószínűleg az egyetlen volt, aki mindezt áttörhette. Bár soha nem derült ki, hogy Otan valóban a testvére volt vagy csak egyfajta fogadott fivér, viszont mindig úgy éreztem, hogy az utóbbi. Mindketten kirekesztettek voltak és szörnyű helyzeteket éltek át, de támogatták egymást, majd testvérként is elfogadták egymást. Emiatt talán egy másik tanács, amelyet a mai Emori-nak adnék: “hagyd, hogy az emberek újra és újra bizonyítsák, hogy megbízhatóak, és akkor bízhatsz bennük”. Szegény lány.

MM: Tudom. Ő egyike azoknak a karaktereknek, akiknél felmerül bennünk az a kérdés, hogy “megtalálja valaha a boldogságot?”. Határozottan megérintett minket és ott van még Emori és Murphy kapcsolata… ahogy sokáig megvetették, hátbaszúrták egymást. Nem voltak mindig boldogok, de azóta is együtt vannak. Szerinted miért tér vissza Johnhoz? Mi az oka ennek?
LD: Úgy gondolom, hogy mindketten megtört lelkek, akik kétségbeesetten vágynak a szeretetre és a kettejük közti szerelem nagyon is valódi. De a nehézségeket nem kezelik olyan könnyen. Azt hiszem, hogy sok hibát követnek el és nem tudják azt kezelni. Amikor a dolgok bonyolulttá válnak, mind a ketten egy védőfalat építenek maguk köré és magukat védik, ami egy kapcsolatban még tovább nehezíti a dolgokat. Viszont úgy gondolom, hogy az egyik dolog, ami mindig összekapcsolta és összehozta őket, az a tény, hogy tudják, hogy miken mentek keresztül, a szenvedéseket, amiket átéltek, az együtt átélt nehézségeket. A másik dolog pedig valami olyasmi, hogy amikor ránézünk a másikra, belelátunk a lelkébe és tudjuk, hogy ez fordítva is igaz. Úgy gondolom, hogy mindig vissza fog térni hozzá, mert szereti őt.

MM: Olyan, mintha a két törött lélek egy egészet alkotna.
LD: Igen. És ez igazán fájdalmas és nem mindig szép. Mindig arra gondolunk, hogy “ez így nem biztos, hogy jó; nem biztos, hogy jó neki”, de több minden van, ami még vitát generálhat. Viszont a nap végén ők is azokká az emberekké válnak, akiknek jó szívük van és tovább találgatnak, hogy jól csináltak-e mindent. Mindannyian ezt próbáljuk kitalálni.

MM: Volt egy pillanat, amikor mindannyian Russell kezei által haltak volna meg. Szerinted mire gondolt ekkor Emori? Gondolod, hogy sajnált valamit az életben?
LD: Biztosan sokkos állapotba került és elgondolkozott azon, hogy mi fog történni. Azt hiszem, hogy ebben a félelemben egy kicsit otthon is érezte magát, hiszen a Földön folyton menekült, de azt is gondolhatta, hogy csak így érhet véget az élete. Egy orrvadász öli meg vagy elfogják és meglincselik. Ez egy kicsit ironikus is, hiszen egy másik bolygón vannak és mégis ez történik vele/velük. Mit sajnált volna? Hagyta volna megtörténni? Hogyan is hagyhatta volna olyan emberek mellett, akiket szeret és már a családjának tekinti őket. Sosem gondolta volna, hogy valaha ilyen kapcsolatba kerül ezekkel az emberekkel, de megtörtént. Persze ezek a gondolatok azon káosz közepette nem hiszem, hogy eszébe jutottak, de valami hasonló biztosan a fejében járhatott.

MM: Nem tudom elképzelni, hogy a halál előtt ilyen gondolatok cikáznának a fejében.
LD: Ő egy túlélő, egy igazi túlélő, tehát inkább arra összpontosíthatott, hogy hogyan meneküljenek meg. Kereste a kiutat.

MM: Emori nem így fog meghalni! Az előző évadban meglepő volt, hogy nem volt minden szomorú és végzetes. Szórakozni is kell. Neked és Richardnak is bele kellett bújnod egy másik szerepbe és furcsa rituálékban vettek részt díszes ruhában, igazi szórakozás lehetett. Élvezted, hogy másnak adhattad ki magad?
LD: Igen! Nagyon érdekes volt. Jó volt, hogy Emori úgy tett, mintha valaki más lenne. Az is furcsa volt, hogy láttam Emori-t azokban a ruhákban. Olyan bizarr volt. Arra gondoltam, hogy nagyon kényelmetlenül érezhette magát benne, de titokban élvezte is, mert természeténél fogva “alakváltó”. Ez hatalmas változtatás volt, amit most megtett. Korábban is képes volt észrevétlenül hátrahagyni dolgokat vagy meggyőzni az embereket, hogy jó szándékkal rendelkezik, amikor ez nem volt igaz. Szóval nagyon jó volt és ez egy teljesen más szint volt. Szerintem volt egy része, aki undorodott ettől az egésztől és volt egy másik, aki szerette azt a hatalmat, amit ez az egész adott neki.

MM: Biztos fura volt számára.
LD: Az volt, de mégis jó volt. Örömmel láttam, hogy Emori zuhanyzik.

MM: Igaz? Mindig öröm tiszta karaktereket látni.
LD: Ó, igen. Mivel az izzadság, a vér és a szennyeződés olyan, mint a három legfontosabb smink, amelyek alapvetően minden karakterre vonatkoznak.

MM: A saját karaktereden kívül, kinek a sztorija volt még izgalmas?
LD: Imádtam Richard történetét. John Murphy nagyszerű utat jár be a kétségbeesés és a félelem közt barangol. Mindig is túlélő volt, de ez a félelem magasabb szintje és látni, hogy ez mennyire csodálatos. Nagyon örülök Richardnak is, mert tudom, hogy ő nagyon lelkes volt ettől a történettől. Örülök, hogy dolgozhatok vele, nagyon szórakoztató. Én is nagyon, nagyon izgatott voltam Clarke és Josephine utazása miatt, annyira fantasztikus volt. Eliza megölte. Nem könnyű dolog. Alapvetően négy szereplőt játszott. Clarke, Josephine, Josephine testében úgy tett, mintha Clarke lenne, és Clarke testében úgy tett, mintha Josephine lenne. Ez nem könnyű. Egy igazán erős történet volt. Aztán én is nagyon szerettem Russell-t. Csodálatos volt látni, hogy mennyire jóindulatú. Nagyon szerettem a történetét is. Hatalmas vezetőként jön be és lassan szétesik.

MM: Igen, Russell elég különleges karakter volt. Az egyik pillanatban ilyen volt, majd a másikban rácsodálkoztunk.
LD: Valóban egy szervezett társadalmuk volt, de amit csináltak, az szörnyű volt, erkölcsileg nem volt minden rendben vele. Viszont személy szerint én nagyon élveztem a Sanctum történetét.

MM: Minden bizonnyal oda-vissza ment ez az erkölcsi vita, nem igaz? Milyen szándékaik vannak? Indokoltak-e az érvelések? Az oda-vissza kérdés és találgatás minden bizonnyal szórakoztató volt a szezon során.
LD: Különösen akkor, amikor többet tudsz meg a szörnyű dolgokról, amelyek a Sanctumban zajlottak.

MM: És most, ha halhatatlanságot ajánlana nekünk itt a való életben, bevállalnád?
LD: Az első kérdés a következő lenne: Mennyibe kerül? Mert figyelj, nem vagyok milliárdos. Nem tudom, szerintem ez egy megválaszolhatatlan kérdés. Sose tudhatod. Eljuthatunk arra a pontra, ahol képesek vagyunk ilyen technológiára. A tudomány elképesztő. Olvastam a genetikáról és a kezelésekről, ez elég hihetetlen, ha még csak a tudományt nézzük. Ami nem csak az öregedés megállítását, hanem az öregedés megfordítását is létre tudja hozni… de nyilvánvalóan még nem tartunk ott. Úgy értem, hé, ha kaphatnék egy ilyet és újabb tíz évet adhatnék magamnak egy egészséges és boldog életre, nem ellenezném. Ez így jól hangzik.

MM: Ha mindenki megtenné, a szeretteid, a családod és nem maradnál egyedül a világon. Így lehetséges?
LD: Ó, igen, másképp elég szörnyű lenne. De egy életünk van. Szerintem egy teljes élet sokkal jobb, mint egy hosszú és üres élet. Természetesen nem rabolnám el más testét. Ezt biztosra mondom.

MM: Nincs testrablás? Jaj, ember.
LD: A test nem eladó.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

We took the red pill.

Luisa d'Oliveira (@luisadoliveira) által megosztott bejegyzés,

MM: Az elején sokat beszéltünk a bizalomról – gondolod, hogy Emori tényleg bízik Johnban? Ha igen, van bárki más, akinek hasonló érzései lennének a bizalmuk szempontjából?
LD: Igen, szerintem megbízik Johnban és azt hiszem valóban ismeri őt. Tényleg ismeri a határait. Úgy gondolom, hogy a bizalom egy része az, hogy ő ismeri és megtanulta kezelni, különösen a negyedik és az ötödik évadban, amikor megpróbálták őket kizárni és kegyetlennek kellett lenni. Furcsa módon azt hiszem, hogy valakinek a rossz oldalának megismerése sokkal nagyobb bizalmat ad. Ha elrejti a dolgokat, nem hiszem, hogy meglenne a bizalom és ez kölcsönös. Viszont már biztos vagyok abban is, hogy az űrben töltött évek után megbízik Echo-ban, Raven-ben és Bellamy-ban… Ahogy John is. Tudja, hogy hűségesek és tiszteletben tartják őket. Ahogy abban is biztos, hogy Ravennel mindig lesznek viták az erkölcsi dolgokkal kapcsolatban. Tudja, hogy Bellamy mindig megpróbál mindenkire vigyázni, és tudja, hogy Echo mindig meg akarja menteni a barátait és Bellamy-t, és hogy ugyanolyan nagyra értékeli ezt a családot, mint Emori, nagyon sok dolgon mentek együtt keresztül és már régóta együtt vannak. Ez már a saját Grounder társadalmunk. Úgy gondolom, hogy azért van ilyen szintű bizalom, mert ismerik egymást, ezért nagyon nehéz volt az az árulás, tudjátok a hetedik epizódban, amikor John azt akarta, hogy ő halhatatlan legyen még ha ez Clarke életébe is kerül.

MM: Mindezek után mások bőrébe bújnak és elgondolkoznak azon, hogy: „hé, mindent csak a barátaink érdekében csinálunk”.
LD: Igen! Úgy értem, hogy elég sz*rul hangzik és John nyilvánvalóan nagyon ideges is miatta. Viszont szereti őket és izgul. Egy elég sötét helyen volt a kezdetekben és most már nem…. Csak ez a dolog, amikor a szeretett ember hirtelen egy másik úton halad, mint a család többi tagja, emiatt most meg kell találnia a határt és néha nagyon nehéz döntést kell hoznia.

MM: Tudod, mindenkitől megkérdezem ezt. Szerinted milyen ízű fánk lenne Emori?
LD: Ó, ember. Oké. Szeretném, ha egy menta csokoládés fánk lenne. Szeretem a csokoládét és a menta frissességét a csokoládéval.

MM: Nem lehet rossz.
LD: Nem tudom, még nem ettem ilyet.

MM: Menta-csokoládés fánk? Azt hiszem, létezik.
LD: Valószínűleg, nem igazán kerestem.

MM: És most, hogy mindent lezárjunk, mire számíthatunk a 7. évadban? Mit láthatunk Emorival kapcsolatban?
LD: Nagyon szeretném látni azt, hogy Emori újra érez, hogy harcoljon és kihúzzák a saját embereiket, mert most nagyon hasonló dolgokat csinálnak, mint a Földön. Azt is szeretném látni, hogy felfedezi azokat az érzéseket, amelyeket akkor kap, ha van hatalma és befolyása, mivel szerintem mindig küzdenie kellett és mindig úgy érezte magát, mint aki alsóbbrendűbb. Akkor, amikor nem kellett sokat harcolnia, az azért volt, mert biztonságos környezetben éltek, viszont amikor háború volt harcoltak és most visszatértünk egy jobb és tisztább társadalmi környezetbe vagy legalábbis az volt, mielőtt leégettük volna a Sanctumot. Azt hiszem, hogy egy hamis hatalmi helyzetbe került és szerintem érdekes, hogy most ezekben a cipőkben jár.

MM: Tetszik majd neki? Utálni fogja?
LD: Talán megveti magát, amiért olyan módon fogja élvezni, amire nem számított és hogy ez majd merre viszi tovább? Nem tudom. Szerintem érdekes lesz. Alig várom, hogy lássuk.

Forrás